A shinkendo története

Egészen a 19. század közepéig Japán katonai kormányzás alatt állt. A feudális uralkodó kaszt tagjait busik-nak, népszerűbb nevükön szamurájoknak nevezték. A valódi politikai hatalmat a legfőbb katonai hadúr, a shogun birtokolta, aki a névlegesen uralkodó japán császár szolgálatában állt.

A szamurájok hűbérúr-hűbéres rendszerben, egyfajta lovagi kódex szerint éltek (bushido), melynek legfőbb szabálya a feljebbvaló szolgálata volt, akár az életük árán is.

Egészen a 17. század közepéig folyamatos polgárháborúk dúltak az országban a hatalom megszerzéséért a hűbérurak (daimjok) között. Jórészt ez volt az oka annak, hogy a szamurájok folyamatosan gyakorolták a különféle harci technikákat, ezek közül is leginkább a kardvívást.

Bár az egyéb kultúrákban is fontos szerepet kapott a kard mind gyakorlati, mind mentális értelemben, talán sehol sem volt annyira kiemelt szerepe, mint Japánban. A japán vívás technikái tehát a mai napig fennmaradtak és egyre népszerűbbek világszerte.

A 19. század elején az utolsó shogun lemondott hatalmáról Meiji császár javára, és a szamurájok előjogai megszűntek. Ezzel Japán is csatlakozott az ún. “civilizált világhoz”, és a technikai fejlődés útjára lépett.

A II. Világháború befejeztével az ország amerikai ellenőrzés alá került, akik egy darabig megtiltották a harci művészetek gyakorlását. Később az aikido, a judo, a karate, a iaido, a kendo, stb. engedélyezett harcművészetek lettek, és igen gyorsan elindultak “világhódító” útjukra.

Az eredeti kardvívás (kenjutsu) már-már teljesen feledésbe merült, és gyakorlatilag három részre szakadt. A három ág különböző arányban tartalmaz elemeket az eredeti egészből, jellemzőik leegyszerűsítve az alábbiak:

  • iaido (formagyakorlatok, a kardhúzás technikái)
  • kendo (küzdelmi gyakorlatok, versenysport)
  • battodo (a kardhúzásból történő vágás technikái)

Obata Toshishiro kaiso, a shinkendo alapító mestere, aki számos harcművészeti stílusban összesen mintegy 75 dannal (mesterfokozattal) rendelkezik, az Obata család történelmi hagyományait és kiterjedt harcművészeti tapasztalatait felhasználva újraegyesítette a kardvívás technikáit, és ez a Shinkendo. Az összetett szó magyar jelentése:

  • shin = valódi, igazi, valóságos
  • ken = kard
  • do = út

Obata mester nagyon átgondolt, sallangmentes, biztonságosan gyakorolható, racionális rendszert épített a hagyományos elemekből, és a célja az volt, hogy az edzéseken körülbelül úgy történjenek a dolgok, mint 300 évvel ezelőtt. Ezért a shinkendo gyakorlatai — természetesen az autentikus stílusokon kívül — állnak talán a legközelebb azokhoz a technikákhoz, amelyeket a középkor harcosai gyakoroltak Japánban.

Forrás: Lajos Roland sensei, a Shinkendo magyarországi megteremtője, főinstruktor. További információ: www.shinkendo.hu