A Zen

A zen gyökerei egészen az indiai buddhizmusig vezetnek vissza, bár ott nem képezi a buddhizmus egy önálló ágát. Neve a meditáció szanszkrit megfelelőjébõl (dhyana) származik.

A hagyomány szerint a zen alapjait Kínában rakta le egy indiai buddhista szerzetes, Bodhidharma. A korai források szerint i.sz. 520 körül hajózott a dél-kínai Liang királyságba, majd egy Luoyang melletti kolostorba vonult Észak-Kínában, ahol a legenda szerint kilenc évet töltött meditációval egy sziklafal előtt. Ezután a Sung-hegy Shaolin Templomában tanított, és a legenda szerint itt fektette le a kung-fu és a karate alapjait.

Tanításait Kínából szerezetesek vitték tovább. Míg Kínában a chán, Koreában a seon, Vietnamban a thiền, addig Japánban a zen nevet kapta (ezek a nevek ugyanazon kínai karakternek az eltérő kiejtései).

A chan, a seon, és a zen elkülönülten fejlődött hazájukban, és mára mindegyiknek önálló identitása alakult ki. Ugyan a családfák közvetlenül Bodhidharmától erednek, kialakultak hitbeli és gyakorlati különbségek.

Ami az indiai buddhistáktól igazán megkülönböztette a kínai, koreai, és japán zen buddhistákat, az a gyökeresen különbözõ életmódjuk volt. Indiában fennmaradt a koldulás szokása, míg Kínában a társadalmi körülmények egy kolostori rendszer kialakulását segítették elő, amenyben az apát és a szerzetesek egyaránt hétköznapi feladatokat végeztek. Ilyen volt a földművelés, ácsolás, építészet, háztartás, adminisztráció, és a gyógyítás gyakorlása. Következésképpen a zen által keresett megvilágosodásnak meg kellett felelnie a minden napok okozta frusztráció támasztotta elvárásoknak.

A zen nyitottságának köszönhetõen a nem buddhisták körében is népszerűvé vált, különösen Ázsián kívül. Mivel a zen-nek nem létezik hivatalos kormányzó testülete, szinte lehetetlen bármilyen hiteles leszármazási ágat is „eretneknek” minősíteni. Az alapelv az, hogy bármilyen hiteles zen iskolának vissza kell tudnia vezetnie tanítóinak leszármazását Japánba, Koreába, Vietnamba, vagy Kínába.

Forrás: Wikipédia

A zen gyakorlásának célja

A zen egy út. Egy út, amelyen keresztül eljuthatunk legmélyebb gyökereinkig, odáig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk, hová megyünk. A zen gyakorlata során, tudatunk lecsendesítésén keresztül, a zűrzavaros gondolatok megszűnésével választ kapunk a ezekre a kérdésekre, jóllehet ez olyan tapasztalati válasz, amely nem foglalható szavakba.

Sok út van, a zen ezek közül az egyik. Különböző személyiségek vagyunk, különböző tulajdonságokkal, így különbözőképpen juthatunk el a nyugtalanság megszűntetéséhez, és ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához.

Ezt a választ, amely nem foglalható szavakba, mindenkinek magának kell megkeresnie, és megtalálnia. Ennek a válasznak a megtalálásához egy gyakorlat segít, amelynek neve "zazen". A zazen ülő meditációt jelent, amely során a lélegzetünkre figyelünk.

Tehát a zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb információval „gazdagodni”, nem elég csak gondolkodni, beszélni. Tenni kell gyakorolni. Csak így szűntethető meg a nyugtalanság, a zűrzavar, és a válaszok is a gyakorlat által születnek meg, mindenki saját erőfeszítésének a következtében. Ez a válasz, — már csak azért sem, mert személyre szabott — nem található meg sem a könyvekben, sem máshol, csak az emberben, a magában a gyakorlóban.

A válaszokat azonban kikényszeríteni nem lehet, azok az égő kérdések nyomán bukkannak fel. A zazen, a gyakorlat maga csak előkészíti azt, hogy a válasz felbukkanhasson, megjelenhessen, mint ahogy egy kertész elülteti a magot, öntözi a növényt, óvja nevelgeti, de hogy mikor virágzik ki az már nem az ő akaratának az eredménye, az csak úgy megtörténik.

A zen maga a buddhizmushoz kötődik, de bárki gyakorolhatja a zazent. A zen gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A zen felfogása szerint Buddha egy személy, aki megmutatott egy gyakorlati utat ahhoz, hogyan tudjuk megszűntetni a nyugtalanságot és hogyan tudunk lehatolni legvégső gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában.

A zen a belső szabadság útja. A gyakorlás lényege éppen az, hogy túljussunk a személyes nézeteken. Túljutva minden tanult, hallott és ránk kényszerített elképzelésen, eljussunk ahhoz az alaphoz, amely mindannyiunkban közös. A nyugtalanság megszüntetésében és a válasz keresésében segít a külső mester, aki szinte kizárólag gyakorlati megjegyzéseket tesz a meditáció mikéntjére vonatkozólag.

A mester célja nem az, hogy a saját képére szabjon, a mester célja az, hogy megszabadítsa a zen gyakorlóját a felesleges terhektől. De ez a megszabadulás kizárólag a gyakorlás útján lehetséges, a zent gyakorló aktív részvétele által. Ezért ad a mester kizárólag a meditációra vonatkozó segítséget. Azonban a zen gyakorlójától függ minden. Az, hogy kér-e tanácsot vagy nem, milyen erőfeszítést tesz, vagy nem.

A Zen alapelve:

„Tapasztaljátok meg magatok!”

Tehát a zen útja — mint minden más, ahol eredményt akarunk elérni — kitartást és szorgalmat igényel. Nem tagadható azoban, épp a jellegéből kifolyólag, hogy erős átformáló ereje van.

A zazen gyakorlása által a jellem változik meg. A zazen kohójában elég a felesleg, elpárolag a salak. A személy tisztává és áttetszővé válik, ehhez járul az a teremtő erő, amely minden helyzetben feltalálja magát. A tudat is világos és tiszta lesz, mentes a nehézségektől, terhektől. Nincs többé aggodalom a jövő és múlt miatt.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlója felelőtlen lesz. Éppen ellenkezőleg: annyit jelent, hogy hogy aggodalom és félelem nélkül, könnyedén teszi meg mindazt, amit meg kell tennie, és nem teszi meg azt, amit nem kell megtennie. A zen gyakorlója egyszerűvé és bölccsé válik. De ez a zazen gyakorlásának csak a hozadéka.

A zen gyakorlása nem ígér semmit. De valami változik enélkül az ígéret nélkül is. Minden magától a gyakorlótól függ. A kertésztől, hogy a lehetőséget megteremtette-e a virágzásra.

A ZENRŐL

„A zen nem vallás.
Sem külön üdv-tanítása, sem dogmatikája,
sem eszkatológiája nincs,
és szentkönyvre sem nagyon hivatkozik.
A zen nem filozófiai iskola, mert nem teória,
sőt a súly éppen az életrendre esik.
A zen nem szekta, vagyis nem leszűkült vallás,
mert amit tanít az éppen a minél
tágasabb és minél szabadabb.”

Hamvas Béla

Forrás: zazen.hu